A következő sorokat egyetlen virtuális ivópartneremnek, Szamantának ajánlanám. Mivel ő az egyetlen, akit még érdekel, hogy mit írok ide :), úgy érzem, rászolgált, hogy ezentúl csak neki írjak. Meg azért is írok, hogy a munkahelyén, mikor unatkozik, legyen mit olvasgatnia.
Szóval kedves Szamanta, végremá kisütött a nap, van húsz centi hó is (mondtam, hogy gyere a lóval meg a szánnal, de hát nem gyötté), úgyhogy én és a képező nekilódultunk a délutánnak.
Pár napja volt egy álmom (szerintem valamelyik természetfilm hatására), amiben egy jegesmedve támadott rám egy vadasparkban. Az álmomban ez ellen a támadás ellen egy szúnyoghálóval próbáltam védekezni. Nem tudom, hogy ez elegendő védelem volt-e, mert hála az égnek, ezen a ponton felébredtem. :) (Amúgy álmodtam már máskor is vadasparkosat, de akkor az állatgondozót tépte szét egy tigris. Remélem, túlélte).
Na de ennek a jegesmedvének én még akkor nem tulajdonítottam nagy jelentőséget. Nem számítottam rá, hogy valóra válik minden.
Már vagy fél órája mászkáltam a hóban a közeli játszótéren. Nagyon óvatosan lopakodtam, nehogy elriasszam a nyulakat, meg az őzeket :). Ekkor megpillantottam az egyik fán egy jegesmedvét, ahogy a napon sütkérezik. Ímhol egy kép róla:
Ezután éreztem, hogy ennél nagyobb vadat nem fogok ma már itt lőni a játszótéren :), de azért még botorkáltam az átázott csizmámban, és próbáltam ezt a zsákmányt felülmúlni. Lássátok, hogy sikerült-e.
Meg ne kérdezd, mi ez a narancs színű folt rajta, mert fogalmam se nincsen :). De örülök, hogy odakerült, megkedveltem :). Voltak még félelmetes jégcsapok, de nem csaptak le rám, úgyhogy leképeztem őket :), meg volt moha is, meg hó is, ezeket próbáltam egy képen megörökíteni, mert ezzel akartam spórolni, hogy két legyet ütök egy jégcsapásra. :D
Ezután annyira megéheztem, hogy eccerűen ott kellett hagynom ezt a sok szépséget. A jegesmedvét sok időbe telt volna megpucolni, úgyhogy életben hagytam, és vettem a boltban krumplit, meg gombát, meg hagymát, meg nejlonborítású húst. Na mindegy, ez nem főzös blog, mert azt az Emm írja (bár elég ritkán már ő is) Írjad má! :)
Szóval kedves Szamanta, végremá kisütött a nap, van húsz centi hó is (mondtam, hogy gyere a lóval meg a szánnal, de hát nem gyötté), úgyhogy én és a képező nekilódultunk a délutánnak.
Pár napja volt egy álmom (szerintem valamelyik természetfilm hatására), amiben egy jegesmedve támadott rám egy vadasparkban. Az álmomban ez ellen a támadás ellen egy szúnyoghálóval próbáltam védekezni. Nem tudom, hogy ez elegendő védelem volt-e, mert hála az égnek, ezen a ponton felébredtem. :) (Amúgy álmodtam már máskor is vadasparkosat, de akkor az állatgondozót tépte szét egy tigris. Remélem, túlélte).
Na de ennek a jegesmedvének én még akkor nem tulajdonítottam nagy jelentőséget. Nem számítottam rá, hogy valóra válik minden.
Már vagy fél órája mászkáltam a hóban a közeli játszótéren. Nagyon óvatosan lopakodtam, nehogy elriasszam a nyulakat, meg az őzeket :). Ekkor megpillantottam az egyik fán egy jegesmedvét, ahogy a napon sütkérezik. Ímhol egy kép róla:
Meg ne kérdezd, mi ez a narancs színű folt rajta, mert fogalmam se nincsen :). De örülök, hogy odakerült, megkedveltem :). Voltak még félelmetes jégcsapok, de nem csaptak le rám, úgyhogy leképeztem őket :), meg volt moha is, meg hó is, ezeket próbáltam egy képen megörökíteni, mert ezzel akartam spórolni, hogy két legyet ütök egy jégcsapásra. :D
Ezután annyira megéheztem, hogy eccerűen ott kellett hagynom ezt a sok szépséget. A jegesmedvét sok időbe telt volna megpucolni, úgyhogy életben hagytam, és vettem a boltban krumplit, meg gombát, meg hagymát, meg nejlonborítású húst. Na mindegy, ez nem főzös blog, mert azt az Emm írja (bár elég ritkán már ő is) Írjad má! :)
