Szőke Tisza

A mai nap egy olyan látnivalót találtam Szegeden, ami mindvégig ott volt a szemem előtt, csak nem tudtam, hogy kell odamenni :). Bevallom, a múltkor azt hittem, nehezebb, és feladtam a küzdelmet.
Nemrég töltöttem fel egy képet a Szőke Tisza nevű hajóról, vagyis miután a képet feltettem, néhány "rajongóm" segítségével kiderült, hogy ez a neve.Sajnos évek óta csak ott "porosodik" árván.

Ezt a képet a Szegedhez közelebbi oldalról lőttem, ami azt jelentette, hogy ennél közelebb onnan nem tudtam volna menni a hajóhoz, maximum a vízben, de ahhoz már hideg volt, hogy ott lubickoljak, meg hülyének is néztek volna (bár ez nem mindig zavar) :) Ja és két szunyókáló hajléktalanon is át kellett volna gázolnom, úgyhogy inkább nem kockáztattam a testi épségemet épségüket.

Ekkor vetődött fel bennem az igény, hogy én ezt a hajót valahogy mindenképpen meg akarom közelíteni. Gondoltam, ha erről az oldalról nem megy, majd megyek a másik irányból.
Ma kibicikliztem Tápéra (egyébként nem emiatt, ezt teljesen véletlenül jött, hogy hééé, hát innen lehet hogy elérem a hajócskát), egészen a kompig, onnan pedig a töltésen visszaindultam, gondoltam, előbb-utóbb ott lesz az, és lám, inkább előbb,de a hajó ott várt a kikötő kellős közepén. Mintha csak rám várt volna tényleg :) Leírhatatlan érzés ezt látni. Kb mint mikor először látod a tengert, olyan élmény. Persze akik járnak ebbe a kikötőbe gyakran, vagy ott horgásznak, ők már észre sem veszik hogy ott van, mintha mindig is ott lett volna.
Már csak a vízhez kellett közelebb mennem, hogy normális képet is tudjak csinálni.
Háátő, mivel megint a "lökok" tornacipőmben voltam, aminek baromira csúszik a talpa, így a gátoldalon nagyon otthonosan, inkább cipő nélkül, zokniban másztam le :D Pár horgász érdeklődve figyelte ezt a mutatványt, de ez az én örömömet cseppet sem zavarta meg.
Egyébként fura volt, hogy a víz közepén van, mert a múltkor, mikor a másik helyről fényképeztem, mintha jobban a parton lett volna kikötve. Meg is kérdeztem egy horgászt, hogy valaki elmozdította ezt a hajót mostanában? :))) De megnyugtatott, hogy dehogy, évek óta ugyanitt áll, és csak eszi a fene :)
Ez akár szó szerint értendő is lehet, tényleg így van sajnos. Még egy bokor is kinőtt az oldalából, annyira el van felejtve ez a "ladik". Azt mondják, régebben két diszkó is működött rajta. Hát, jó bulik lehettek :)
Nem tudom mit lehetne vele most kezdeni, biztos hogy lehetne hasznosítani valahogy, de egy ilyen kincset nem szabadna csak úgy kirakni ide a világ végére, mint valami utolsó szemétdarabot, és rábízni a sorsát az időjárás viszontagságaira. Ha nyernék a lottón, biztos megvenném, és benne laknék :)

Lehet hogy a képeken nem jön át ez a magányos hangulat, de valami iszonyú jó "atmoszférája' van ennek a helynek. Ami még egy kis pluszt adott az egészhez nekem, hogy a környéken folyamatosan valamilyen süteményre hasonlító illatot éreztem, talán marcipán :D. Lehet hogy van ott valahol a közelben egy marcipánüzem :))
Elhatároztam, hogy télen is meglátogatom majd a Szőke Tiszát, mikor havas lesz a táj, és a víz majdnem befagy, meg én is :D
Ha tényleg befagyna, akár be is sétálhatnék rajta :) így viszont egy csónakot kell szereznem legközelebb.
És valamikor éjszaka is meglátogatom majd, mikor telihold lesz. De akkor félni fogok... nagyon :)

Büntiház

Na már megint abba a hibába estem, hogy a fotózásos kaland és a beszámoló megírása között túl sok időt hagytam eltelni. És ahogy egyre távolodok tőle időben, úgy felejtődik el, hogy mit akartam írni. :) Vagy talán sosem tudtam mit akartam írni, igazából most találom ki :), úgyhogy akkor megállapítom, hogy az előbb hazudtam.
Azé' még megpróbázom összefoglalni. Hétvégén megint a szerbeknél voltam ápolni a nemzetközi kapcsolatokat. Túl sok időm nem volt a képezésre, mert a ragasztóízű szerb vodka kóstolgatása prioritást élvezett. Ne vegyetek olyat (csak bevállalósoknak), nagyon rossz, szerintem technokolból és acetonból főzik, kábé olyan íze és szaga is van. Mondjuk az árából ítélve gondolhattam volna, hogy ez lesz. De én mindig és mindenkinek adok egy esélyt a bizonyításra. Hát a szerb vodka most eljátszotta az esélyeit. :)
Fotózni csak másnap délelőtt volt alkalmam, akkor se túl sok. A szállás környéke egyébként elég jó fotótémákat kínált volna, de elbénáztam, élőben jól nézett ki, a képeimen viszont nem jön át a hangulat, úgyhogy meg sem mutatom. De két értékelhetőt talán sikerült összehoznom.

A kis házikó egyben meseszép és félelmetes is volt egyébként, mert éjszaka égett benne a villany. De ebben maximum valami manók pókerezhettek, ezért nem is mertem bekukkantani. A manóktól gyerek korom óta rettegek. Kiskoromban például mikor lefeküdtem aludni, mindig azt hallottam, mintha manók lépkednének a párnámon. Hallottam a trappolásukat. Ilyenkor kértem másik párnát apától, hogy adjon olyat, amin nincsenek manók, vagy legalábbis nem járkálnak összevissza, hanem nyugton maradnak :). Persze a másik párnán is ugyanúgy járkáltak a manók. Később rájöttem, hogy csak a saját szívdobogásomat hallottam a fülemben. De míg ezt nem tudtam, addig féltem a párnáktól is.

Elnézést ezért a kis kitérőért :) Szóval a kis házikót el is neveztük büntiháznak, mert annyira kicsi, hogy valószínűleg a szállásadó ide száműzi görnyedni a hangoskodókat. Nem mondom, hogy mi voltunk a legcsendesebb vendégek, de végül megúsztuk a magánzárkát, és nem találkoztunk a büntetésvégrehajtókkal sem :)

 

Ezután még páran kimentünk a Palicsi tóhoz, ahol idén már másodjára voltam, meg összesen az egész életemben is :). Erről már egy korábbi posztban beszámoltam, hogy a palicsi tó környéke a szivecskékről híres. Minden deszkában van egy szív. Lehet hogy csak ilyen sablonjuk van, hogy csak ezt tudják kifaragni :) Vagy nagyon szerelmes volt az asztalos :).
Ezt a kis virágos témát már megörökítettem egyszer, de ez most jobban sikerült, nagyon megtetszett, hogy így esik rá a napfény. Lehet hogy csak nekem tetszik, de ez végülis az én blogom :D
De kaptok halacskát is, ha esetleg horgászok is idetévednének :)

Végezetül pedig kísérleteztem egy panorámával. Hát ezzel a szar objektívvel általában sosem sikerül jól, mert vinnyetál a széleken (ami azt jelenti, hogy a széleken sötétebb a kép, mintha valami beárnyákolná)  ezért az illesztéseknél sötétebb sáv keletkezik a panorámánál, és bár kifotósoppolhatnám valahogy, de nem volt kedvem, bocsi :D

A sirályé nem leszek, nem leszek...

Imádom ezt a szeptembert, meg az októbert is. (Emiatt a kijelentésem miatt lehet, hogy holnaptól meg majd esik a hó). Valami meseszép időjárás van errefelé. Nem bírok elszakadni mostanában a Tisza parttól. A madarak sem nagyon, több tucat sirály és kacsa fürdőzik és napozik a parton, és most elindultam, hogy én bizony levadászom őket. Gondosan felfegyverkeztem, hű fegyverhordozóm pedig a biciklim volt.
Egy óráig lopakodtam, hogy a közelükbe férkőzzek. Misem természetesebb annál, minthogy ha közel megyek a madarakhoz, azonnal elrepülnek :).Nem mondom, hogy nagy sikerrel jártam. Ráadásul ehhez teleobjektív kellene, én meg a 105 mm-es makróval próbálkoztam. Egyébként kiválóan teljesített, mert legalább éles képet lehet vele csinálni. De a sirály szeméből a csipát nem tudom vele kiszedni, az biztos, ahhoz minimum egy bénító injekcióval kellene lábon lőni a madarat, hogy ne tudjon megszökni :)
A makrós Sigma attól még a szelermem marad, örökkön örökké. 

Ímhol a képriport a sirályok egy vasárnap délutánjáról. Azé' elég jó életük van.... most még. De nemsokára befagy a seggük nekik is :)

És ilyen az amikor észreveszik hogy megmozdítom a szempillámat, az egyikük biztos hogy észreveszi, azonnal riadóztatja a  többieket, és lelépnek, mint k*rva a díványról:

Mikor a sirályok már felborzolták az idegrendszeremet, átmentem egy másik helyszínre.
Számomra nagyon különleges hely ez. Szegeden a Sárgánál (ezt most ne is firtassuk, hogy mitől sárga) van egy régi elhagyott gőzhajó. De nem tudtam közel menni hozzá, ezért csak egy ilyen lesifotót tudtam produkálni. Belelógott egy kék kerítés, de direkt :) Hozzáteszem, hogy a kerítés túloldalán épp két hajléktalan töltötte délutáni sziesztáját a bokorban, szóval kicsit féltem, de nem ébredtek fel az exponálásra, és túléltem, hazaértem, minden oké :)
Azóta kiderült, hogy a hajó neve Szőke Tisza, és egy időben diszkóhajóként is működött. most meg csak eszi a rozsda. Kár érte... :(
Találtunk róla egy videót is, mióta ezt láttam, azóta méginkább a szivem csücske lett ez a a kis ladik.
http://www.youtube.com/watch?v=rfRpmUe0QOU&feature=player_embedded

És hazafelé egy biciklis nyárvégi bícshangulat. Nem tudom, kié a bicikli, nem loptam el őket, nekem is van sajátom szerencsére, ami bár nem egy csúcsmobil, de kezd az életem része lenni.