Büntiház

Na már megint abba a hibába estem, hogy a fotózásos kaland és a beszámoló megírása között túl sok időt hagytam eltelni. És ahogy egyre távolodok tőle időben, úgy felejtődik el, hogy mit akartam írni. :) Vagy talán sosem tudtam mit akartam írni, igazából most találom ki :), úgyhogy akkor megállapítom, hogy az előbb hazudtam.
Azé' még megpróbázom összefoglalni. Hétvégén megint a szerbeknél voltam ápolni a nemzetközi kapcsolatokat. Túl sok időm nem volt a képezésre, mert a ragasztóízű szerb vodka kóstolgatása prioritást élvezett. Ne vegyetek olyat (csak bevállalósoknak), nagyon rossz, szerintem technokolból és acetonból főzik, kábé olyan íze és szaga is van. Mondjuk az árából ítélve gondolhattam volna, hogy ez lesz. De én mindig és mindenkinek adok egy esélyt a bizonyításra. Hát a szerb vodka most eljátszotta az esélyeit. :)
Fotózni csak másnap délelőtt volt alkalmam, akkor se túl sok. A szállás környéke egyébként elég jó fotótémákat kínált volna, de elbénáztam, élőben jól nézett ki, a képeimen viszont nem jön át a hangulat, úgyhogy meg sem mutatom. De két értékelhetőt talán sikerült összehoznom.

A kis házikó egyben meseszép és félelmetes is volt egyébként, mert éjszaka égett benne a villany. De ebben maximum valami manók pókerezhettek, ezért nem is mertem bekukkantani. A manóktól gyerek korom óta rettegek. Kiskoromban például mikor lefeküdtem aludni, mindig azt hallottam, mintha manók lépkednének a párnámon. Hallottam a trappolásukat. Ilyenkor kértem másik párnát apától, hogy adjon olyat, amin nincsenek manók, vagy legalábbis nem járkálnak összevissza, hanem nyugton maradnak :). Persze a másik párnán is ugyanúgy járkáltak a manók. Később rájöttem, hogy csak a saját szívdobogásomat hallottam a fülemben. De míg ezt nem tudtam, addig féltem a párnáktól is.

Elnézést ezért a kis kitérőért :) Szóval a kis házikót el is neveztük büntiháznak, mert annyira kicsi, hogy valószínűleg a szállásadó ide száműzi görnyedni a hangoskodókat. Nem mondom, hogy mi voltunk a legcsendesebb vendégek, de végül megúsztuk a magánzárkát, és nem találkoztunk a büntetésvégrehajtókkal sem :)

 

Ezután még páran kimentünk a Palicsi tóhoz, ahol idén már másodjára voltam, meg összesen az egész életemben is :). Erről már egy korábbi posztban beszámoltam, hogy a palicsi tó környéke a szivecskékről híres. Minden deszkában van egy szív. Lehet hogy csak ilyen sablonjuk van, hogy csak ezt tudják kifaragni :) Vagy nagyon szerelmes volt az asztalos :).
Ezt a kis virágos témát már megörökítettem egyszer, de ez most jobban sikerült, nagyon megtetszett, hogy így esik rá a napfény. Lehet hogy csak nekem tetszik, de ez végülis az én blogom :D
De kaptok halacskát is, ha esetleg horgászok is idetévednének :)

Végezetül pedig kísérleteztem egy panorámával. Hát ezzel a szar objektívvel általában sosem sikerül jól, mert vinnyetál a széleken (ami azt jelenti, hogy a széleken sötétebb a kép, mintha valami beárnyákolná)  ezért az illesztéseknél sötétebb sáv keletkezik a panorámánál, és bár kifotósoppolhatnám valahogy, de nem volt kedvem, bocsi :D