"Neocickány"

A jézuskától kaptam valamit, szabadidőt :). Ami jó esetben egyenlő lenne azzal, hogy fényképezek nektek. Ha jó idő lenne... Eddig viszonylag sok eső esett, ahhoz képest, amennyi nekem hiányzott az életemből :). Úgyhogy képet nem csináltam. De ma reggelre kaptam még valamit a jézuskától, sok havat a kertünkbe (szerintem csak itt esett, sehol a világon máshol), meg eléggé beteg is lettem, de jól felöltöztem, és kimentem, már csak azért is.
Mondta tesóm, hogy igyak NeoCickányt, de sajnos nincs itthon, a kertbe se találtam egy ilyen élőlényt se, úgyhogy inkább kiköhögöm ezt a betegséget.

Nem mondom, hogy ez a kis kirándulásom a kertben életem legjobb fotósorozatát eredményezte, de azért mint most is, mindig megéri nekivágni. Mivel a nagylábujjam hirtelen meg akart fagyni, inkább bejöttem. Sérelmezem az égiektől azt is, hogy a nap nem sütött, ez eléggé rontotta a képeim minőségét, így a végére csak ezt a pár darabot szelektáltam ki nektek, ezeket még nem szégyellem megmutatni :)
Meg közé csempészek egy hópelyhes képet is, ezt nem ma képeztem, külön nem írnék róla, de témájában idevág a téli fagyos hangulatba, és szerintem nagyon jól dokumentáltam rajta a hópehely kiterjedését.
Attól tartok, ez a betegség megtámadta a fogalmazásközpontomat :)

Aszittem, hogy ennyi lesz a mai termés, de mikor bejöttem a "jó meleg" szobába, kitanátam hogy itt van ez a karácsonyfa, égnek rajta ezek a nagyon szép fények, meg csillog villog az egész, le kéne ezt képezni valahogy. Na, vagy 50-et kattintottam, de ez még véletlenül sem azt jelenti, hogy most 50 képet fogtok látni ebből. Hááát, maximum kettőt, de inkább csak egyet :)
Azt tapasztaltam megint, mint máskor, mikor egy témáról sok képet próbálkozok készíteni, hogy az elsők között lesz a legjobb, tulajdonképpen a következő 48 kattintás teljesen felesleges. De ez mindig csak utólag derül ki, mikor feltöltöm a számítóra, mert mindaddig annyira jónak érzem mind az ötvenet. Szóval akik nem bírják a csalódást, üzenem, ne, ne töltsétek fel a számítóra, soha de soha! :D
Na íme az álhópehely a karácsonyfáról (azé jó, mer sose olvad el, és fel lehet fűzni nyakláncnak is) :D

"gyere kedves szoni, gyere ide"

Van egy hajcsárom, akitől mindig ezt hallom: "írjá máá" :). Hát most tessék, megkapod. Végre újra a kezembe tudtam venni a képezőt. Nem voltam eltiltva tőle, meg ő sem volt büntetésben, csak nem tudtam vele leegyeztetni az időpontot, hogy mikor tudunk randizni :).

De szerdán este összehoztuk a találkát. Sajnos már sötét volt, de úgy gondoltam, ez egy nagy kihívás, sötétben képezni. Felkészültem mindenre, gondoltam rá, hogy ha nem engedelmeskedik a kis képező úgy ahogy akarom, akkor leitatom :).

De végül nem kellett kocsmába menni, helyette inkább egy romantikus sétát tettünk Szeged belvárosában. Nem tudom miért, de karácsony előtt mindenhol minden ki van világítva. Sokat gondolkodtam, miért kapcsolódik a Karácsonyhoz ez az óriási fényűzés :), biztos ilyenkor mindenki bónusz fizetést kap, csak én világítok már petróleum lámpával otthon :). 

Elvittem a makróobit, mert annak a legjobb a fényereje (gyengébbek kedvéért, ez elősegíti a bemozdulásmentességet, mert rövidebb záridőt bír el). Nem volt különösen tervbe véve, hogy gyönyörű éjszakai városképeket fogok készíteni, hát nem is sikerült :). Viszont helyette nagyon izgalmas dolgokat találtam. Ezekből a kis fénypontokból nagyon jó kis bokeh-es képeket lehet összehozni. Most nem írnám le hogy mi az a bokeh :), tessék utána nézni a világnak a hálóján, ha kiváncsi vagy :) De megmutatom képpel, hogy mik ezek:

Ezek a kis fényfoltok azok, ők tehetnek mindenről :).
Sosem szerettem igazán a karácsonyt, de most ezeknek a karácsonyi fényeknek annyira örülök, mint szerintem senki más. Talán az áramszolgáltatók örülnek még ennyire, de ők nem a vizuális élmény miatt. :)
Jut eszembe az áramszolgáltató épülete van itt a leginkább kivilágosítva, ezt is leképeztem nektek.

Voltam kint a Tisza-parton is, a fenti eredményekkel zártam volna az éjszakai túrát, már épp haza akartam menni, mikor jött ez a kis fényes zöld dolog, ami nem krokodilfenék, és nem is szentjánosbogár, de nem árulom el, hogy mi :)

Ekkor megint már hazafelé készültem, mikor találtam egy Hotel előtt egy feldíszített karácsonyfát. Meglepődve tapasztaltam, hogy a díszek érintetlenül voltak. Isteneum, milyen emberek élnek itt Szegeden, borzasztó, még egy karácsonyfadíszt se lopnak el :).
Na de ezután már tényleg hazafelé vettem a irányt, de hát a témák meg csak úgy útbaestek, nem tehetek róla, jöttek egymás után. Belebotlottam ebbe a fénysoros háztetőbe, aztán meg egy kólaautómata jött nekem a háttérben a kék fényekkel. Végül a kólaautómatát lecséreltem a szárazvirágra, meg a levendulára, de nekem a kólás nagyon teccik. Biztos megosztják ezek a képek amúgy a közvéleményt.
Általában úgy osztják meg, hogy nekem nagyon teccik, másoknak meg nagyon nem :)
Ilyenkor mindig elgondolkozok azért, hogy nekem nincs ízlésem, vagy nekik nincs :) De szerintem nekik nincs :).
Összességében nagyon érdekes ez a bokeh fényképezés. Szerintem ilyen sikeres fotós sétám még nem is volt :). Végül a Budi burgerbe (igen, jól látod, BUDI) megálltam egy hot-dogra este tizenegykor :). A budi burger egy olyan hely, ahol mindig megállok enni, minden buli után hajnalban. Most buli nem volt, de éhes részegekkel most is találkoztam ott. Öt kb 50 év körül fickó próbált szóval tartani, amíg várták a királyi étket :), én már nagyon untam, hogy nem haladnak, csak magyaráznak, és miattuk nem kerülök sorra. Közben aljas módon megfigyelték a kis képezőmet, és megszólítottak: "Gyere kedves sony, gyere ide". Akartak magukról képet is, de szerintem azt nem bírták volna nekem megfizetni, nem úgy néztek ki :), úgyhogy inkább próbáltam nagyon bunkó lenni velük. Hálaazégnek, nekem ez ösztönösen megy :)

Megint hangsúlyoznám, hogy ÚÚÚtálom ennek a blognak a képbehelyezési funkcióját, nem, nem, nem, nem működik úgy ahogy kell, Sajnálom.

Píesz: az este következtetése: sose menj haza, mikor úgy érzed, haza kell menned, mert mindig utána jönnek a legjobb dolgok.