Borzasztóan közel

Vasárnap estefelé hirtelen felindulásból kisétáltam a Városligetbe Petyával, hagy szaladgáljon egy nagyot :) Nem is volt tervem, hogy viszem a képezőt, úgy fordultam vissza az ajtóból érte, hogy ki tudja, lehet mire odaérünk, kedvet kapok, és akkor sírhatok, hogy miért voltam olyan hülye hogy nem hoztam gépet. Na de mivel ilyen előrelátó vagyok, inkább vittem :) És milyen jól tettem. Legjobb lenne, ha állandóan nálam lenne. Csak ahhoz túl nagy, meg nehéz, meg drága is. De így legalább nem unom meg örökre :)
Leültem a dombra a fűbe, a négylevelű lóhere tengerbe és innen nagy kényelemmel tudtam Petyát fotózgatni, meg se kellett mozdulnom, ő produkálta magát körülöttem :) Például ilyeneket:

Ez a kép meg nem lett éles, mármint nem ott ahol kellene, de így utólag rájöttem, hogy ez így van jól :) Olyan katalógus-fotó érzésem van :) De lehet, hogy csak elfogult vagyok.

Miután itt kiheverésztük magunkat, főleg én, mivel Petyának ebből sose elég, elindultunk hazafelé. Szerencsére útközben volt egy jó nagy pocsolya, ami nélkül nem jöhetett volna létre ez az érthetetlen fotó, köszönöm :)

Itt már tényleg úgy éreztem, elkészítettem a mai életemképét, mehetünk is. De valahogy ekkor elkapott az ihlet, és fűben hasalva, virágágyásban térdelve megszületett ez a "festmény". Vajon másnak is olyan érzése van tőle, mintha a lelkét simogatná? Vagy ez csak az én képzeletem szüleménye?

Amíg ezt műveltem, Petya nagyon cukin leült mellém, talált egy kis botot magának és próbálta odaterelni a figyelmem, elég jól sikerül neki.

Na és ha mindez nem lenne elég, vagy már túl sok lenne a kutyás képekből, akkor most jön a java :) Van ez a híres 56-os emlékmű. Bevallom, még soha, egyszer sem fotóztam le. Bár nagyon szerettem volna, de aztán láttam a zinterneten, hogy már mindenki lefotózta a szupernagylátószögű objektívével, brávó, nekem meg olyanom nincs, úgyhogy mit erőlködjek ezzel a makróval. De most valahogy magához vonzott ez a hatalmas vastömeg, és gondoltam kipróbálom mennyi fér bele a képbe ezzel az objektívvel. Hogy mennyi? Szerintem az egész univerzum belefér, de minimum egy idegen bolygó felülete belefér. Ajánlom, hogy menjetek hozzá közel, nagyon közel, borzasztóan közel, ugyanis nagyon érdekes az anyaga, a texturája, a színe, ahogy a nap rásüt, vagy ha nem süt rá.
És úgy döntöttem, innentől magyarázkodjanak a képek.