Karácsonyi Petyaposzt

Az idei Karácsony fehér ugyan nem lett, de helyette aranyló sárgába öltözött, aminek én személy szerint sokkal jobban örülök, a képezőm is és szemmel láthatóan Petya is élvezte a zöldben rohangálást.
Ritkán kerül kertközelbe, de most volt rá három egész napja, hogy végigjelölje a növényzet minden zegzugát, és bolondkutya módjára rója a köröket a láthatatlan futópályán.
Na nem ragozom, beszédes képek :)

Ilyen az "esküszöm nem csináltam semmit, én csak a házat őriztem" arckifejezés :)

A szokásos faltámasztós napfürdőzős póz:

 És amikor azt gondolja, hogy az egész utca az övé:

 

Végre kap egy kis kaját, finom ez a cékla :)

 

Volt némi vendégváró karácsonyi dekorációnk is, amire rengeteg napfény esett, így ezt festettem vele:

 

És mindehhez a szomszéd kutyája csak ennyit tudott szólni a kerítés mögül:

A szomszéd macskája mindig fekete

Az utóbbi pár hónapban (igen, tudom, egyáltalán nem írtam ide) gyakrabban elővettem a képezőt, és gyakrabban voltam a szabadban is, hiszen olyan szép nyárutánozó ősz volt, hogy ilyenkor nem szabad benn kucorogni. Mosmá' lehet, azé' írom le ezt most.
Az történt, hogy másfél hónap leforgása alatt három idegen fekete macska is az ojjektívem elé került. Nem tudom, hogy ki és mit akar nekem mondani ezekkel a fekete macskákkal, de valami jelentősége biztos van, és ezért gondoltam, hogy szavakba is öntöm, amiből már képeket formáztam.

Sőt, most jut eszembe, hogy tavaly, mikor Anikókával felmentünk a várba fotózkodni, már ott mellénk szegődött egy statiszta fekete macska. Ő volt az első ilyen betolakodó. Akkor nem is tulajdonítottam neki túl nagy jelentőséget, de azért leképeztem, mert ott dobálta magát, született pózermacska volt.

A feketemacskás babonában csak kicsit hiszek. Ha jobbra megy előttem, állítólag az szerencsét hoz, ha balra, akkor pedig az ellenkezőjét. Hát nem tudom, egyik macska se ment egyenesen semerre, meg ugye én is forogtam összevissza, ilyenkor most akkor mivan? :) Különben is mivan akkor, ha én megyek neki balra, lehet hogy szegény babonás macskára hozom rá a szerencsétlenséget.

Na szóval, azaz képpel, idén ősszel az első fekete macska, aki a semmiből jelent meg, a Római parton bukkant fel, mikoris arrafelé bicikliztünk, és megálltunk egy forraltborra. Eccercsak ott volt ez a cicus, nagyon nyugodtan ücsörgött egyhelyben a padon, szépen le lehetett képezni mindenhogy, nem volt ijedős fajta. Mintha csak kérte volna, hogy csináljak róla egy jó profilképet :)

A második versenyző Szolnokon, a kertünkbe tette be a négy kis lábát illetéktelenül. Ugyanis ő a szomszéd macskája, mint utóbb kiderült. De nem zavarta, hogy nálam ott van Petya, aki köztudottan gyűlöli a macskákat. Hát meg is járta, mert szépen fel lett kergetve a diófára, ahonnan kb még két óra hosszáig nem mert lejönni ez a misztikus jószág. Az egyik képen eléggé mérges batman feje van :)

A harmadik fekete macska, aki azt hiszem, jobbról jött, de aztán összevissza hempergett, a Balaton partján sétált be a képezőm látókörébe. A dolog különlegessége, hogy rajta is egy ilyen piros nyakörv volt, mint a szolnoki alteregoján. De ő, amilyen hirtelen jött, olyan hirtelen távozott is, úgyhogy lett róla egy darab valamirevaló kép.

Na ezek után, mikor hazajöttem, elolvastam Edgar Allan Poe "A fekete macska" c. novelláját, merthogy ezt is megtudtam, hogy van egy ilyen :)
Sajnos a mű szerint a fekete macska nem sok jót jelent. Én mondjuk egyáltalán nem kedvelem a macskákat túlzottan, mindegy milyen színű, de azért odáig biztos nem fajulnék, mint amit ebben a novellában a főhös elkövet. Még hiszek benne, hogy ezek a kis feketék nekem valami megvilágosodást hoznak majd ;)

Kánikulatúra

Igen, nagyon régen írtam ide. De nem is magyarázkodok, egyszerűen máshoz volt kedvem. Most is máshoz lenne inkább, de tekintve, hogy 40 fok van, és emiatt már semmi hasznosat nem tudok tenni napok óta, ezért most is csinálok valami haszontalant, például írok ide :)
A fotózás kicsit háttérbe szorult az életemben, de nem baj, majd előrébb jön :)
Szembeszállván a kánikulával, Petyával elindultunk a mocskos Duna-partra, hogy legalább ő lehűljön, kukázni meg úgyis imád, tehát neki ez a helyszín maga a paradicsom. Mondjuk a paradicsomot nem szereti, ellenben a paprikát, a zuborkát, a dinnyét, áfonyát, meggyet, málnát igen, de ezeket én is, úgyhogy sajnálom :D
Kezd az elmém elkalandozni, talán jobb is, ha nem szaporítom a tovább a szót, mert készültek ám képek is, hiszen ez még mindig egy képezős blog, vagy mi a szösz :)

 Az a helyzet a Petyával, hogy kissé víziszonyos. Hiába van melege, és a víz nem bánt, ő mégis egy visszataszító szöürnyként tekint rá. Lehet, hogy nem kellett volna annyiszor megnézetnem vele a Dolly Roll nagysikerű nótájának klipjét:



Ám mikor a bátor, száraz kiskutya úgy dönt, hogy szembeszáll a tajtékzó hullámokkal, akkor így lopakodva belemászik, ügyelve arra, hogy a víz észre ne vegye, hogy ott van :) Kis hasáztatás után azonban kiugrik mintha minimum egy krokodilra lépett volna :) Nem erőltetem a vizezést, remélem, lerendezik egymást közt ezt a kis konfliktust, esetleg majd meg is barátkoznak.

És így néz ki, miután egy döglött halat talált a parton, és jól beledörgölőzött, hogy minden oldalról büdös halszagú legyen. Most annyira meglepte ez az isteni ajándék, hogy örömében kenguruvá változott :)

Ezek meg a bizonyítékok, hogy én is vele voltam, csak hát egyszerre, egészben nem tudok mindenhol ott lenni, vagy a fejem, vagy a testem van a képező másik oldalán :)

 Ezek a képek pedig már egy másik este készültek, de lényegében ugyanaz minden, a körülmények, 40 fok, mocskos vízpart, és a résztvevők: Petya és én

Ez pedig arra bizonyíték, hogy van lábam is :)