A fotózás kicsit háttérbe szorult az életemben, de nem baj, majd előrébb jön :)
Szembeszállván a kánikulával, Petyával elindultunk a mocskos Duna-partra, hogy legalább ő lehűljön, kukázni meg úgyis imád, tehát neki ez a helyszín maga a paradicsom. Mondjuk a paradicsomot nem szereti, ellenben a paprikát, a zuborkát, a dinnyét, áfonyát, meggyet, málnát igen, de ezeket én is, úgyhogy sajnálom :D
Kezd az elmém elkalandozni, talán jobb is, ha nem szaporítom a tovább a szót, mert készültek ám képek is, hiszen ez még mindig egy képezős blog, vagy mi a szösz :)
Az a helyzet a Petyával, hogy kissé víziszonyos. Hiába van melege, és a víz nem bánt, ő mégis egy visszataszító szöürnyként tekint rá. Lehet, hogy nem kellett volna annyiszor megnézetnem vele a Dolly Roll nagysikerű nótájának klipjét:
Ám mikor a bátor, száraz kiskutya úgy dönt, hogy szembeszáll a tajtékzó hullámokkal, akkor így lopakodva belemászik, ügyelve arra, hogy a víz észre ne vegye, hogy ott van :) Kis hasáztatás után azonban kiugrik mintha minimum egy krokodilra lépett volna :) Nem erőltetem a vizezést, remélem, lerendezik egymást közt ezt a kis konfliktust, esetleg majd meg is barátkoznak.
És így néz ki, miután egy döglött halat talált a parton, és jól beledörgölőzött, hogy minden oldalról büdös halszagú legyen. Most annyira meglepte ez az isteni ajándék, hogy örömében kenguruvá változott :)
Ezek meg a bizonyítékok, hogy én is vele voltam, csak hát egyszerre, egészben nem tudok mindenhol ott lenni, vagy a fejem, vagy a testem van a képező másik oldalán :)
Ezek a képek pedig már egy másik este készültek, de lényegében ugyanaz minden, a körülmények, 40 fok, mocskos vízpart, és a résztvevők: Petya és én
Ez pedig arra bizonyíték, hogy van lábam is :)
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése