1985. május 2-án megszülettem Szolnokon. Ennek volt aki örült, és így utólag gondolom van, aki már inkább nem örül :) Mindegy, most már ezzel kell együtt élnem.
Jó, ez így unalmas lesz, úgyhogy ugrok egy nagyot. Aztán hirtelen olyan 20 éves lehettem, mikor észrevettem, hogy titokban mindig fényképezgetem a kutyusunkat az anyukámék filmes kisgépével. Azért titokban, mert ugye a film az pénzbe kerül, meg az előhívás is, és anya nem szerette, hogy a kutyára pazarlom a képkockákat. Aztán észrevettem, hogy már nem csak Bocit :) kattogtatom, hanem már mindent akartam, fűt, fát, virágot, naplementét, napfelkeltét, mindent, ami a szemem elé került. Óriási szerencsémre ekkor már lehetett azért digit gépeket kapni. Közben dolgoztam is már ezt-azt, és összespóroltam magamnak egy kis kompaktra valót. Na de nekem ebből se a legegyszerűbb kellett. Az akkori kis olympus-om százezerbe került, és visszagondolva, hát nagyon nem volt az jó az árához képest. De csináltam vele pár jó képet, ami még ma is megállja a helyét. Közben kiadványszerkesztő lettem, ami félig meddig művészetnek tekinthető, és mivel a fotózás is, és az is nagyon érdekel, így nem kérdés, hogy van ilyen hajlamom.
Aztán kínlódtam ezzel az olympussal pár évig, mire még gyűjtöttem pénzt, és úgy gondoltam már megérdemlek egy kicsit komolyabbat, egy tükröset. Ekkor ruháztam be a Sony A-200-ra, rögtön két objektívvel, mert azokat úgy hozzá adták, mint valami kis ajándékcukorkát (persze az áruk azért benne volt a csomagban). Ezzel nagyon boldoggá tettem magam, de aztán egy hosszabb időre félretettem a fotózást, valahogy lemondtam róla. De most büszkén mondhatom, hogy kb egy éve megint nagyon ráállt a szemem. A gépem ugyanaz (hálistennek nem sértődött meg, hogy elhanyagoltam).
Amit biztosan tudok, hogy leginkább a természet szépségeit szeretem megörökíteni. Főleg az állatokat, madárkákat. Sajnos ehhez a felszerelésem pont nem a legjobb, de azért sokat próbálkoztam vele kismadarakat "lelőni", és születtek jó eredmények. Legnagyobb bánatomra arra nincs lehetőségem, és járművem, hogy az erdőbe kimenjek, de parkokban is találni ilyen jószágokat, úgyhogy ott kiélem magam.
A másik kedvenc témám a város lett. Mióta Szegedre költöztem, szebbnek látok minden épületet, utcát, teret. Próbálom ezeket is érdekesebb oldalról megfogni.
És a nagy kedvenctémám a makró. Ehhez végképp nincs megfelelő felszerelésem jelenleg, de ha minden jól megy, jövőhéten jön a varázslatos kis makróobim, amit már két hónapja megrendeltem, és nagyon bosszant, hogy ennyit kell rá várni. Nem értem mi kell ehhez, hogy nem tudnak nekem egyet összerakni. Havasi gyopár kell bele, vagy mégis mi az, amit ilyen nehezen szereznek be? :D
Ez lennék én, legalábbis az a részem, ami a fotózáshoz kapcsolódik.
