Urambocsáss, jó régen nem írtam már ide. Kövezettek meg :). Ilyenkor mindig azzal próbálom mentegetni az irhámat, hogy "nem is fotóztam, miről írnék", de ez most hatalmas hazugság lenne, mert igenis fotóztam. Múlt hétvégén madárvadászatra indultam, lőttem is verebet, meg nagyobb verebet is, ami Csóka :). Nem mondom hogy tökéletesek lettek, de mentségemre legyen mondva, hogy én sohasenem lessátorból fényképezem ezeket a kis ugrabugráló jószágokat, hanem eléjük állok, és úgy próbálok a szemük közé lőni :) Hát nem eccerű, mer ezek nem olyanok, mint a mai átlag tinédzser, hogy imádja, ha fotózzák. Honnan is tudná a veréb, hogy mi az a fényképező. Szerintem az ő szemszögéből egy baromi nagy ágyúnak láccik, úgyhogy teljesen érthető hogy menekülni próbál.
De azé nézzétek meg, mert van köztük olyan, akiből még lehet sikeres modell is:
Nekem nagy kedvencem lett ez a csóka, érdekes madár. A varnyúnak a cimbije, télen együtt szokták kapirgálni a földeket, de már tavasz van, a varjak elmentek, a csókák meg itt maradtak nekem pózolni a városban. Meg szebbek is mint a varnyúk, és kevésbé félelmetesek.
És ha már tavasz van, kicsit színesebb témával is jelentkezem. Ímhol a tulipánokkal való kísérleteim. Sokat hasaltam, meg fetrengtem ezeké a téren, de nekem megérte :)
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése