2011. augusztus 4., csütörtök

Harmatos burger

Ma rájöttem a makrófotózás titkára. Hajnal 5-kor kell kelni, és ki kell menni. Felébredni nem fontos, az ráér 6 körül is, de ki kell vonszolnom magam. Eleinte úgy tűnt, semmi értelme nem volt felkelni, de egy óra elteltével egy fotós számára aranybányává változik a természet. Nem mintha az időjárás annyira kedvezett volna nekem, mert a nap csak pár sugaracskával tisztelt meg, aztán elé álltak a kíváncsi, tolakodó felhők.



De most még ez sem szegte kedvem, elhatároztam, hogy addig megyek, míg harmatos legyeket nem találok, mert itt kell lenniük valahol :). Először nemhogy legyet, de harmatot sem találtam. Viszont a téma ott hevert előttem egy másik alany személyében. Imádom a Tisza partot, ahol a természet szépségei találkoznak az ember alkotta mesterművekkel, például  a jágeresüveggel, a cigisdobozzal, vagy egy egyszerű papírzacskóval :) Egyszerűen olyan fantasztikus kohézió tartja össze őket, hogy én el se tudom képzelni a természetet szemét nélkül :) Végülis a Tisza part egy hatalmas reklámfelület, ha úgy vesszük :) Éjjel a fiatalok legalábbis úgy vették:


A blognak ez a képelhelyezős dolga még mindig nem megy, vagy én vagyok fertelmesenbéna, vagy csak simán sz*r ez a szerkesztőfelület. Speciel a másodikra adnám le a voksom, de én elfogult vagyok :)
Ha valakinek van hasonló széthullós tapasztalata, és tud rá megoldást, kérem írja meg :)

A szemétben guberálás után végső elkeseredésemben úgy döntöttem, Tiszának megyek, nincs se harmat, se légy, se légyott...

De lám, mégis vannak csodák, a víz közelében van harmat. Bár szerintem a Tiszának ehhez semmi köze, csak szintben az a rész lentebb van, és a növényzet is ott hűvösebb környezetben van. Rengeteg harmat volt, az ott egy egész harmattemető szerintem :) Bőségzavaromban nem tudtam már hogy melyik harmatcseppet válasszam, hemzsegtek a harmatok, de tényleg :D Kezdtem félni hogy majd rám is támadnak, annyian voltak :)



Én már ezzel is annyira boldog voltam, hogy madarat lehetett volna velem lövetni, de erre jött még egy égi ajándék, a kék légivadász (tényleg így hívják), akit reggeli kocsmázása közben tudtam megörökíteni. Nemtudom hogy fért bele ebbe az élőlénybe ennyi víz, vagy hogy nem pisilt be közben, de habzsolta a kis vízcseppeket, mint aki elől épp el akarják venni :).
És ezek után még annyi mindent találtam ebben a mini játékdzsungelban, katicát, valami sárga méhecskeféleséget, meg legyeket, egyszer csak tele lett élettel a környék. (de az is lehet hogy végig ott voltak a kis mihasznák, csak még vakon tapogatóztam a sűrűben). 








Tényleg annyi harmat volt ott, és annyi harmatos óriásfű, hogy térdig vizes lettem. Egyszóval megérte felkelni, és a természettel ébredezni. Ja, és be kell szereznem egy gumicsizmát, mert a lökok-tornacipőmben a porba-sárba dagonyázni talán luxus. :)

2 megjegyzés:

ancsi írta...

ö, mondjuk, ha lájkolnám:
https://lh4.googleusercontent.com/-TJ_6uSsxTS8/Tjqm7fmIbKI/AAAAAAAAB98/fB32Dspmwhk/hiba.JPG

Glória írta...

lááááhájk! :)

Megjegyzés küldése

 

Képtelen leképek Copyright © 2011 -- Template created by O Pregador -- Powered by Blogger