A pljeskavica romantikája

Biztos sokakban felmerül a kérdés, mi is az a pljeskavica. És biztos van aki a romantikával sem találkozott még soha életében. De talán az első kifejezés jobban szorul némi magyarázatra. A hétvégén volt szerencsém egy kis külföldi kiruccanáshoz. Röpke öt óra hosszát tölthettem a határon túl, Szerbiában. A meghívás Palicsra szólt, ahol éppen szüreti nap kajálós-ivós búcsú-vásár féle volt. :) Tulajdonképpen nem tudom mit szüreteltek a szerbek, mert se szőlőt, se bort nem nagyon láttam, helyette nevezhetnék az egészet pljeskavica fesztiválnak, vagy akár magyarosan (amerikaiasan) hamburger fesztiválnak is. A pljeskavica ugyanis egy amolyan hamburgerhez hasonló szerb ételkülönlegesség. Nagy zsömle, bele egy ha szerencséd van jól átsütött húspogácsa, és egyes helyeken saját magadnak pakolhatod mellé a zőccséget meg a tejfölt, mustárt, csípőset, vagy ami épp a kezed ügyébe kerül. Juteszembe, vajon tudjátok, hogy a hamburger valójában nem is amerikai? Vagyis az, de miért híják hamburgernek, mikor Hamburg egy német város? :) Egyszer utánaolvastam ennek, és valóban van olyan elmélet, miszerint a hamburgerhús anno a németektől származott. De nekem kétségeim támadtak, mert közben azt is kiderítettem, hogy New York államban is van egy Hamburg nevű városka, az meg azé' mégiscsak közelebb van a hamburgerzabálókhoz . De szerintem má senkit se érdekel rajtam kívül, hogy honnan van ez az egész, csak zabálják, és kerekednek tőle. Hát én mégcsak nem is kerekedek tőle, meg úgy egyébként semmitől.
Na de térjünk vissza a szerbekhez, mert ők pljeskavicának hívják, de ebbe már bele se merek gondolni, hogy kiről vagy miről nevezték el (lehet hogy köze van egy Vica nevű lányhoz), amúgymeg ki sem bírom mondani :)
Azon kívül hogy teleettem magam, csináltam néhány leképezést is. Egy nagyon szép tó mellett volt ez a kirakodóvásár, de a tóról éppen nem sikerült normális képet alkotnom, tűző napon valahogy annyira kellett küzdenem az ojjektívvel meg a beállításokkal, hogy felidegesedtem, és nem sikerült a fényviszonyokkal kibékülnöm. Helyette makróztam, így hát a részletekből rakjátok össze a szerb hangulatot. :)

Volt egy érdekes jelenség, amit egy fotós szem nem tud figyelmen kívül hagyni. Nem köd, hanem szó szerint füst, ahogy füstölt ez a töménytelen mennyiségű hús, meg kóbász. A napfény pedig a fákon át beszűrődve ezt a misztikus kompozíciót nyújtotta.
Ettől teljesen romantikus hangulatba kerültem, ezért jöttek a szivecskék :) Ez a környék tele volt szivecskékkel amúgy, minden deszkába szívet faragtak (már arra is gondoltam, hogy ott eleve szív alakú lyukkal nőnek a fák, de ilyet nem találtam, biztos kivágták már az összeset). Nagyon szelermesek lehetnek ezek a szerbek :D

Na ez meg.... űranyám, annyira vicces. Ez egy szélforgó, ami még csillámos is, és a közepén egy ilyen, nem is tudom, szaknyelven kék légivadász volt odaerősítve. Ahogy forgott körülötte a világ, és én ebből egy pillanatot megörökítettem, ez lett :) Szegééény, nemcsodálom, hogy begolyózott a szeme ettől a látványtól :)

Na jóvan, azért kaptok egy darabot a tóból is, de kizárólag fekete-fehérben, mer így nem látszik, mennyire sz*r kép lenne az eredeti :)

Ezektől az emberektől meg ezúton kérek elnézést, hogy nyilvánosságot kapnak, de olyan szépek, és olyan vidámak, lehet hogy azé' mer' szerbek, és biztos az otthoni kerítésléceikben is szív alakú lyukak vannak. Mindenesetre valaminek nagyon örültek :)