Buksi, gyere ide! ne zaklasd a hölgyet!

Miután az egész szombatot végigszenvedtem (a péntek este tehet az egészről, meg a kóla), ma reggel úgy gondoltam, hogy mostmár muszáj valami hasznosat tennem az emberiségért. Nagyon korán fél 8-kor felkeltem, hogy még rajtaüssek a napfelkeltén. Hát ezt kicsit elszámoltam, mert a nap sokkal korábban kelt, mint én :) De nem mentem hiába, a Tisza-part gyönyörű volt, síri csend, friss levegő (a szmogriadót nem is értem) deres fű, kellemes napsütés.
Vizes pókhálót sajnos ma sem találtam. Valaki tudja, hogy így ősszel-télen hová lesznek a pókok? Talán téli álmot alszanak? És ami érdekes még, hogy semmilyen egyéb rovart nem láttam, még legyet sem. Pedig nyáron kora reggel rengeteget lehet találni, ilyenkor még pihennek a füvön és a növényzetben, de ha hideg van, nincsenek, de akkor hol vannak? :)

Hm, azért nem vagyok csalódott, mert ezek a deres növények is épp elég témát nyújtottak. De mostmár tényleg vennem kell egy gumicsizmát, mert ez így nem mehet tovább :)

És ha erre a kis fagyra elkezd sütni a nap, akkor ilyen apró gyöngyöcskék keletkeznek. Ezekkel nem lehet betelni, és nem lehet két egyforma képet csinálni. A sigma obi pedig nagyon jó játszópajtásom ebben, ő is imádja ezeket leképezni :)

Csináltam egy lesifotót is a közelben lévő horgászokról. Később meg is bosszulták, mert mikor arra sétáltam, megindult felém egy kis palotapincsi (az egyik horgászé volt) és 30 méteren keresztül üldözött és ugatott rám.
Szerencséjük hogy egyáltalán nem félek a kutyáktól (igazából semmitől se félek, csak a mosogatástól), de ez azért elég ijesztő volt, hogy ez a kiskutya ilyen rendületlenül ugat nekem, nem értettem, mi baja lehet velem. Eközben a két horgász a legnagyobb nyugalommal a következő párbeszédet folytatta:
horgász1: Buksi, gyere ide! ne zaklasd a hölgyet!
horgász2: Hagyjad csak, én küldtem utána, hogy hozza ide!


Na ígyse próbált még senki felszedni :)