"Csipősen édeskés álmot láttam"

Na nem olyat :). Az éjjel azt álmodtam, hogy blogot írok. Ezen nagyon meglepődtem reggel én magam is, mert semmi ijesztő és félelmetes nem volt benne (és ilyet nem szoktam álmodni). És amikor felébredtem, eszembe jutott az az ősi kínai mondás, hogy "váltsd valóra álmaid".:) Eddig úgy gondoltam, azokat a szörnyű álmokat jobb, ha nem váltom valóra, mert abból még baj is lehet, de ezt most talán megpróbálhatnám. Elkezdtem gondolkodni, miről is írogathatnék ide.
Ha már az álmoknál járok, hm, talán az álmaimat kellene leírnom? De arra ki kiváncsi? :). Meg egyébként is az olyan, mintha kiadnám a teljes személyiségem, aztán ha netán egy pszichológus olvassa, megállapítja hogy őrült vagyok. Ami igaz amúgy :). Egyszer kipróbáltam, hogy ébredés után leírtam részletesen, mit álmodtam, mert akkor még emlékeztem. 3-szor tettem ezt meg, és évekkel később találtam meg azt a papírt, nagyon vicces volt, semmire nem emlékeztem már belőle, és nagyon viccesen írtam le anno, úgyhogy jót szórakoztam rajta. Próbáljátok ki :)
Na de félre az álmokkal, jöjjön a kőkemény valóság.
Arra a döntésre jutottam, hogy egy fotós blogot fogok írni, melyben leírom néhány fotóm elkészültének történetét. Hogy ezt ki fogja elolvasni? Remélem senki :) Á, ez nem igaz, mert ha ezt remélném, minek is írnám. Legalábbis akkor nem ide írnám a zinternetre, hanem nyitnék magamnak egy word doksit.
Majd most kiderül, hogy érdekel-e ez valakit egyáltalán.
Mikor fotózni megyek, legtöbbször mindig találok valami különlegeset, és mikor hazaérek, úgy gondolom, megint megérte kimenni, mindig lát valami újat az ember, és mekkora öröm az, ha le is tudja képezni. Ez nekem egy jó élmény, de senkivel nem osztom meg, senki nem érzi át ugyanazt. Persze sokan látják a képeimet, de azokból a fene se gondolja, hogy milyen nehézségek árán készült el némelyik. Ha ezeket leírom, nem hinném, hogy javít bármelyik képem értékén (titkon ebben bízom egyébként:), de lehet hogy szórakoztató lesz. Ha más nem, majd én szórakozok rajta :). De azon leszek hogy nektek is mosolyra görbüljön a szátok vonala :), miközben olvassátok. Ha olvassátok...  Én már akkor is boldog leszek, ha páran legalább a munkahelyeteken elkezditek olvasni, mikor már a neten az égvilágon mindent megnéztetek, a fészbukon se történik már semmi, de az a fránya munkaidő csak nem akar eltelni..... na akkor jövök én :)

(hogy fogok én ide fotót tölteni?) :D mégiscsak egy fotósblog vagy mi :)