Napelem

A hítvígín kicsit hazamentem Szolnokra. Mivel ott kertesházunk van, hazavittem a képezőt, hogy majd a kertben kattogtatok valamit :). Igen ám, de az időjárás ott is olyan volt, mint máshol, esős, borús = fényképezés halála. Végül lehet, hogy valaki ott fönt meghallgatta a kétségbeesett könyörgésem, mert vasárnap délután kisütött a nap. Szerintem egyedül a mi házunk fölött sütött, az egész országban. :). És akkor háhá, kimentem makrózni a kertbe. Nehezen indult be a dolog, mert nem sokmindent találtam, csak növényzetet. De én vadászni akartam, nekem olyan kell, ami él és mozog, mer az kihívás, és félelmetes :). Megtaláltam az első alanyom egy kis katica személyében, és hopp, mellette nem messze meg ott volt egy ismerősöm, a piszokállatka :). Ezen a képen már jobban látszik, hogy néz ki. Még mindig nem tudom a becses nevét, de észrevettem, hogy a "hátán" (van egy ilyen bogárnak egyáltalán háta?) van egy sötétebb, fényes folt. Gondolkoztam hogy ez mi lehet, és arra jutottam, hogy valószínű, hogy ez egy napelem. :) Lehet hogy nem is az én imámat halloták meg odafönn, hanem az övét. Szóval rendkívül hálás vagyok neki, hogy kisüttette a napot nekem :).
Találtam egy kis piros bogárkát is, tőle meg is ijedtem. De hát nem is én lennék , ha nem. :). És utána jött a kis sárga virágporgyűjtő (pontos nevét neki sem tudom, nagyon sokféle van belőlük, hülyeséget meg nem akarok mondani). Mondjuk az egész egy hülyeség, amit írok :).
Érdekes, hogy úgy indultam neki, hogy egy bogarat sem láttam, aztán meg annyira ráállt a szemem, hogy legalább félméterenként láttam egyet. Ott vannak ők, csak jól rejtőzködnek. Ez a makrófotózás azért furcsa dolog nekem, mert eddig úgy fotóztam hogy ha véletlenül megláttam a témát, leképeztem, most meg ezeket az apró dolgokat rendesen keresni kell, nem úgy van, hogy majd véletlenül meglátom. Szóval gyakorolni kell :)